Újvárfalva
Az erdők ölelésében pihenő zsákfalu északon Somogyfajsszal határos.
Újvárfalva - Somogy megye közepe - része a Boronka melléki Tájvédelmi Körzetnek és az egyik bélyegzési állomása az Országos Rockenbauer Kéktúrának. Szép természeti környezetben honos a ritkaságnak számító zerge boglár és számos nemes vad él erdeiben. Itt van a Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság székhelye, ahol egy vadászház is található. A társaság korábban jóval nagyobb területen működött, ma területük ötezer hektárra fogyatkozott. A vadászházat főként külföldiek látogatják, akik szívesen töltik idejüket a somogyi rengetegben. A társaság a vadászturizmusból teremti elő a bevételeit.
A község Újvárfalva néven 1909-től szerepel a jegyzékekben, egyébként Korotna, Nadalos és Vrácsik településrészek alkotják. Korotna először a XIX. században szerepelt a dokumentumokban több változatban. A szláv korito, azaz a teknő szó utal a nevére, amely a föld felszínét jelképezi. Korotnai János ítélőmester és főispán a XV. század második felében építette a várat, amelynek helyét ma is jelzik a Vári -dűlő sáncai. A település később a Somssich, majd a Sárközy és a Hunyady családok birtokához tartozott.
Vrácsik híres szülötte Noszlopy Gáspár megyei szolgabíró, aki 1848 szabadcsapatot alakított Jellasics ellen, majd 1849-es szabadságharc alatt kormánybiztosként vezette a dél-dunántúli népfelkelést. Szabadcsapatával Komárom kapitulációja után sem adta fel a küzdelmet, később elfogták, és halálra ítélték, de a börtönből megszökött. 1852-ben fogták el ismét, s 1853 márciusában több szabadságharcossal együtt kivégezték.
Újvárfalván 1981-ben nyílt a Noszlopy Gáspár emlékkiállítás. Az épület a megyei önkormányzat tulajdona. 1993 óta a Noszlopy ház udvarán megkoszorúzza a kopjafát a Pro Patria Szövetség, s az ország minden részéből érkező csapatok történelmi játékokon vesznek részt. A Noszlopy kúria környékét a helybeliek áldozatos munkával tették rendbe, udvarán millenniumi park van, s itt van a Somogy közepét jelző tábla is.
A XX. század elején a lakosság zöme uradalmi cseléd volt. A II. világháború előtt vízimalom és olajütő üzemelt itt. A két világháborúban negyvenkilencen hunytak el, emléküket egy tábla őrzi az önkormányzat és a művelődési ház előtt.
Újvárfalva zsáktelepülés, így - a szép természet környezet ellenére - hátrányosabb helyzetben van, mint a környékbeli falvak. Ezt tetézi, hogy a két településrész viszonylag távolabb fekszik egymástól, amely a beruházásokat is nehezíti. A múlt század hetvenes éveiben nagy volt az elvándorlás innen, ez az ezredfordulóra visszafordult. Az önkormányzat lehetőségeihez képest igyekszik minden forrást a település fejlesztésének alárendelni, bár látványos beruházások nem voltak, az élet mégis felpezsdült itt.
A legfontosabb fejlesztések az önkormányzati épületek felújításai voltak, de utakat és járdákat is építettek, elkészült a malomárkon egy kőhíd és a falugondnoki kisbuszt is kicserélték. Ezen kívül felújították a művelődési házat és elvégezték a könyvtár tatarozását is. Újvárfalva legnagyobb gondja az állástalanság, a közelben nincsenek ipari üzemek, az elöljárók a település fejlődését és az álláshoz jutást a falusi turizmusban látják.
A 2002-es parlamenti választásokat követően Újvárfalván elültették a Békesség fáját, s egyúttal felhívásban ösztönözték a polgárokat a kampányban megromlott kapcsolatok, sok esetben feldúlt családi béke helyreállítását. Később a kocsányos tölgyből ismét hír lett: ismeretlenek egyik éjszaka kivágták a Békesség fáját. A törzs aztán új hajtásokat hozott, a remélt megbékélés azonban nem következett be. Ezért döntöttek úgy a megye vezető közéleti személyiségei, hogy a Békesség fájának friss hajtásait egy százéves hárs oltalmába ajánlva hívják fel az emberek figyelmét a békére.
