Szőlősgyörök
Szőlősgyörökről 1327-ből maradt fenn az első okleveles adat, ekkor a helység lelkészét említették. Neve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben Gereg, Goreg alakokban volt írva. 1465-1492 között az Ujlaki család birtokában volt. Az 1536. évi adólajstrom szerint pedig már Móré László volt a földesura. Az 1573-1575. évi török kincstári adólajstromban Szilös-Gyög alakban, 10 házzal jegyezték fel. 1563-ban I. Ferdinánd király Tahy Ferencnek adományozta, de mivel a vármegyének ez a része már akkor a török hódoltsághoz tartozott, a beiktatás csak 1564 husvét hetében Marcaliban történt meg. Tahy Ferenc Margit nevű leánya Orsich Kristófhoz ment nőül, egy Ilona nevű leánya volt, aki Pribérdi Jankovics György neje lett. E házasságból származott Jankovics János, aki 1642-ben nemességújító címeres nemeslevelet nyert és ő lett a helység földesura. Fia Péter, 1676 februárjában itteni jobbágyait Vörös Pál csobáncvári kapitánynak kötötte le. 1701-1703-tól Jankovics István birtoka volt. 1715-ben 14 háztartását írták össze. 1767-ben Jankovics Antal özvegye, Fekete Julianna birtoka volt, az 1900-as évek elején pedig gróf Jankovics Tivadar volt a nagyobb birtokosa, kinek itt szép kastélya is volt. A községbeli templomot is a Jankovics család építtette. 1848 őszén a magyar nemzetőrök és a horvátok között itt kisebb összeütközés volt, mely a magyarok győzelmével végződött. A 20. század elején Somogy vármegye Lengyeltóti járásához tartozott. 1910-ben 1287 lakosából 1261 magyar volt. Ebből 1236 római katolikus, 18 református, 33 izraelita volt. A községhez tartoztak: Magyaros- és Tömör-puszták, Kis- és Nagybanyászóhegy, Géri-szőlőhegy.
Nemcsak nevében, de az itt élők lelkét illetően is megérdemelte a szőlős jellemzést. E mediterrán növény jelképe az újjászületésnek és otthonos a györöki dombokon. A Pogány völgy Balatonhoz legközelebb lévő települése ez a hely, ahol az utóbbi évek parcellázásainak köszönhetően új falu épült.
A többi környékbeli településhez hasonlatosan gazdag régészeti leleteket ástak elő. A legismertebb és legszebb a homokbányából előkerült bronz edény-együttes. (Azon, hogy vallási szertartásokon használták-e avagy konyhaedényei voltak valamely kelta kiskirálynak, vitatkozzanak a tudósok. Ilyen értékes edénye csak érdemdús embernek lehetett, ebből következően a lakóhelye is fontos hely volt. Fontos volt a római korban és azután is, hiszen a járhatatlan vadon és a mocsárvilág között itt lehetett évezredeken áttörni.)
A török háborúk idején frontvonalba került a település, lélekszámban is megfogyatkozott. Györök volt a Somogyországban élő Jankovichok (a grófi ágának) otthona. Nevezetes alakjaik közül a legismertebb talán Jankovich László, főispán, a reformkor részese és örökségének folytatója. A jeles férfiú a boglári révben kikötőhelyet biztosított a Kisfaludy gőzösnek, később is törekedett arra, hogy Zala és Somogy között gőzhajójárat legyen.
Az ismert nemesi családok mellett más történelmi nevek is fennmaradtak.
