Kisberény község

A település neve először az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben fordul elő “Beren” alakban, mivel ekkor a somogyi főesperességnek már plébániája volt itt. Két évszázad múltán, 1536-ban két Kisberény került az adólajstromba. Az egyik Török Bálint birtoka volt, a másikon Peresznei Istvánné, Peresznei Egyed, Lengyel Boldizsár és a Szentmiklósi Pálos Rend osztoztak. A Pannonhalmi Bencés Főapátság 1660. évi dézsmaváltság jegyzéke már Pető László jószágaként tünteti fel a környéket, mely fél évszázaddal később a pribéri Jankovich család tulajdonába került és maradt egészen a XX. század első harmadáig. 1914-ben Jankovich-Bésán József volt itt a földesúr. Ekkor a településhez tartozott Gyula-puszta és Lippa-puszta is.
Kisberényben olyan közeli a zöld erdőség, mely a völgyben fekvő apró települést körülöleli, hogy a kertek vége a rengeteg széléig fut. Jellemző fafajok e vidéken a méhészek kedvelte akác, valamint az enyhe dombokon és a védett völgyekben egyaránt jól terebélyesedő tölgy- és cserfa.

Gyula Völgye

Rövid ismertető a kisberényi Gyula-völgye tevékenységéről

,,Bennünk élő ősi indulat,
Íjjal a kézben, ló nyergében űzni a vadat,
Közben látni jurtát, föld házakat,
Átélni életfán szőtt álmokat.”

Idén nyáron 21 éve, hogy a Teremtő hozzájuttatott bennünket a régen Gyula-pusztának nevezett csodálatos, kisberényi területhez. Ugyanebben az évben, 1999. október 23-án megtartottuk az első rendezvényünket a hagyomány jegyében. Szert tartottunk az Ősök tiszteletére, így a Gyula-völgy megkapta indíttatását, hogy a múlt tudását, annak a hatalmas magyar kulturális kincsnek ősi alapjait a maga módján átmentse a jelenbe. A benne lakó újraélje ebben a Honfoglalás-kori kis faluban, felismerhesse, tapasztalhassa, a kornak megfelelően értelmezze és taníthassa az ősi tudást és hagyományt, amely bennünket magyarnak formált.

Nem lehet véletlen, hogy a Gyula-völgye a Pogány-völgyi Kistérségben formálódott, csiszolódott, olyan részévé az egynek, az egésznek, ahol az Árpádok szellemisége még most is átjárja az arra nyitott itt élőt, vagy ide látogatót. Szeretettel teljes magyar vendégszeretettel, szívesen ad betekintést hagyományos értékeibe, ad testi-lelki ízelítőt a hely gazdagságából, tudásából, megtartja az ősi értékeit, nemcsak a kor embere számára, hanem a bennünket követő generációk, gyermekeink, unokáink javára is. Nemzetünk jövője bennünk rejlik. Ha nem találjuk meg újra egymást, ha a családok-nagycsaládok nem tartják a kapcsolatot egymással, ha a családi és baráti kötelékek megszakadnak, nincs nép, ami túlélné.Ismeretszerző kalandozás a Pogány-völgyében, Koppány és Szent László nyomán: A napos foglalkozások jól bevált rendjét megtartva, plusz túrákat tartunk. Lóháton járjuk be, annak hiányában drótszamáron (kerékpáron) környezetünket, a kistérséget. Kalandozunk, mint őseink, olyan kincseket szerzünk, amit soha el nem vehetnek tőlünk, hogy tudás alapú lelki gazdagságra tegyünk szert. Bázis a Gyula-völgye, szállás jurtákban, idegenvezetők: patrióták, hiteles, tapasztalt helyiek, akik büszkék ősi gyökereikre, hogy abból éltessék a vendégeiket.